8.rész - Az Álmokért! (Befejező rész)
8.rész - Az Álmokért! (Befejező rész)
Írta: Kiss Zoltán
2017
Az volt bizony... az álmok hajója. Az RMS TITANIC egy egyszerű óceánjáró volt, mely korának legnagyobbikaként már az építkezés kezdetével lenyűgözte az elég világot. A 2200 ember, köztük a legénység is úgy vélte, hogy élete utazására indul. Sajnos, a túlélők már nem az életük utazásaként emlékeznek a hajóra, mely ezen a végzetes éjszakán, Április 15-én 23.40 perckor jéghegynek ütközött, ami felhasította a hajó jobb első oldalát, s ezzel öt vízkamrát töltött meg, amivel már biztos volt... a Titanic el fog süllyedni. Attól a perctől, hogy Dorothy elindult a levél elolvasása után, már csak 120 perc volt a tragédiáig.
TITANIC - A SZAKADÁS
befejező rész
Ezt a történetet neked szántam, és mindenkinek, akit már hagyott ott a szerelme azok után, hogy te mindent megtettél érte! Austin Navratil megpróbálta, én is megpróbáltam...
- Zolikss
Dorothy megfogta a fegyverét és fia után eredt. Nem tudta, hogy mit fog tenni, csak annyit tudott biztosan, hogy nem hagyhatja, hogy két "gyerek" hülyét csináljon a családjából. Annyi ilyen van a világon és annyi ilyen volt akkoriban. Kár, hogy fejlődő világunkban még nem jutottunk el odáig, hogy egy fiatal úgy élhesse az életét, ahogy igazán szeretné... nos és hát azzal, akivel szeretné. Miután Dorothy megtalálta azt a levelet, két fajta érzelem keringett benne. Egyrészről, örült, hogy fiát ennyire szeretik, hisz ő is mindig arról álmodozott, hogy valaki nem akarja majd elengedni semmilyen áron. Másrészről, sértve érezte magát. Nem azért, mert fia titkolózott előtte, hanem azért, mert fia nem úgy él az életét, ahogy ő eltervezte. Nem egy lány oldalán. Szerette volna elfogadni, igazán, de ezen vágyát beködösítette a gondolat. "A fiam meleg"; "Undorító"; "Nem tudok így élni"; "Tennem kell valamit"... tudnám sorolni, higgyétek el. Austin Navratil története nem csak a Titanicról szól, mint ahogyan más sokan rájöhettetek. Ez a világ egy olyan hely, ahol a fiataloknak bujkálniuk kell. Nem lehetnek azzal, akit szeretnek. Nem élhetik szabadon az életüket. Nem valósíthatják meg az álmaikat. Ugyanezt élem át én is minden nap. És hogy miért teszem mindezt? Az álmokért!
- Hmm... - Fújta ki a levegőt Austin, mikor az üvegfenekű teremhez érkezett. Nem tudta, hogy mi várja majd odalent, de szeretett volna dicsőséggel távozni majd onnan. Minden, amit eddig tett, az azért volt, hogy Edmonddal szállhasson le a Titanicról. Szerette volna valóra váltani ezen vágyát, de a történtek után nem tudta, hogy kinek és hogy mit higgyen. Benyitott a szobába, bezárta maga után az ajtót és maga elé nézett. Ott állt ő. Edmond. Tudjátok mit? Szívesen nevetett volna, és meg is tehette volna azok után, amit a fiú tett. Edmond sírt. Könnyes és kétségbe esett tekintettel nézett Austinra, aki ahogy meglátta, azonnal megbocsájtott neki, ám nem akarta ezt rögtön közölni vele.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Én... nem is tudom, hogy mit mondjak. Annyira szeretlek, mint még senkit... Őszintén.
- Kezdheted egy magyarázattal. Miről szólt ez az egész?
- Én csak értünk tettem. Mindent. Ahogy megláttalak megváltozott az életem. Akár hiszed, akár nem, még sosem szerettem így senkit.
- Ezt már hallottam. Miért tetted?! Válaszolj! - Mondta ingerülten, amit mindenki hallott a környéken. Ahogy Anne futott Austin édesanyja után, látta, ahogy Dorothy is hagyja az ingerült mondatokat. Dorothy továbbsétált. Halkan.
- Azt akartam, hogy eltereljem rólunk a figyelmet és egy másik botrány árnyékoljon be minket, inkább engem. Csak velem szállhatsz le. Csak velem! - Mondta Edmond, majd odament Austinhoz, megragadta a derekát és magához szorította. A szemébe nézett. Austin félelemmel teli szemekkel nézett, majd a fiú megcsókolta őt. Austin elsírta magát, majd kilépett a teremből és elfutott az ellentétes irányba, de Edmond követte őt.
Ugyanekkor már Dorothy is közel járt. Tudta, hogy mindjárt megteszi. Megöli Austint és Edmondot. A fiát és a szerelmét. Már ahhoz a lépcsőhöz ért, aminek alján ott az üvegfenekű terem ajtaja. Megállt, hogy végiggondolja a terveit.
- Hé, Dorothy! - Szólt Anne, mire Dorothy megfordult, mert előző lépcsős balesete előtt is hallotta már ezt a hangot. - Ez már nem baleset, maga lotyó. - Mondta Anne, majd meglökte Austin édesanyját, aki legurult a lépcsőn és eszméletét vesztette.
Anne nem esett kétségbe, nem ez volt az első emberölési kísérlete... ezt sokan nem tudták... de Anne körözött bűnöző. Igazi nevén Laura Hodge. A Titanicra is felsurrant, David pedig segített neki ott maradni az út végéig. Szomorú, az emberek sosem figyelnek oda. Egy buborékban élünk és nem látjuk a problémákat, ahogy Katy Perry mondaná. Anne (mostmár nem változtatom meg a megnevezését) behúzta az asszonyt az üvegfenekű terembe, majd kivette az ajtóból a kulcsot és bezárta, majd eltette. Austinék után sietett.
Austin visszament a hajócsavarhoz, de Edmond követte. A következő beszélgetés futás közben történik.
- Állj meg Austin!
- Különben? Meglöksz és kiesek a hajóról?
- Azért tettem mindent, mert el akarlak szakítani a szüleidtől.
- Nem hiszek neked.
- Kérlek állj meg! - Ordította Edmond, mire Austin már leért a Titanic orrészébe, ott is elérte a végső célt, a hajó orrát.
- Bizonyítsd, hogy csak engem akarsz! - Mondta Austin, de a válaszra már nem volt idő. Eljött az idő kedves olvasók. Megérkezett a jéghegy.
- Jéghegyet előttünk! - Austin és Edmond csak ennyit hallott a vészjelző harang gongása után. Austin értetlenül és kétségbeesve bámult szerelme elé. Edmond megfogta a fiút és a jéghegy felé fordította, hogy ő is lássa a közelgő jéghegyet.
- Atya úristen! El kell tűnnünk innen! - Mondta Edmond, nem kellett könyörögnie. Austinnal együtt rohanni kezdtek az orrésztől amilyen gyorsan csak lehet. A tisztek mindent megtettek, hogy lelassítsák a hajót és balra kitérjenek az ütközés elől. Austinék leértek a lépcsőn a fedélzet és az orrész közötti mélyedésbe, majd elestek, amikor a TITANIC fala a jégóriásnak csapódott és az egész hajót megrengette.
Dorothy felébredt az üvegfenekű teremben, közvetlenül az ütközés előtt. Megfogta a mellette lévő kanapé karfáját és nagy nehezen feltápászkodott. Nehezen tudott felállni, a nyaka megzúzódott.. Megragadta a kilincset, de az nem nyílt ki. Ekkor a hajó rengésnek indult és a Titanic pedig nekiütközött a jéghegynek. A kazánházakat sorban öntötte el a víz. Dorothy nem tudta mi történik, azonban hamarosan maga is szembesült vele. Az üvegfal nekiütközött a jéghegynek, ami apró darabokban a vízzel együtt tört be a hajóba. Dorothy tudta, hogy nem élheti túl. Elővette a pisztolyt, majd fejbe lőtte magát, mielőtt a víz megfojtja. Egyedül halt meg, magányosan, a víz és a Titanic karmaiban.
Odafent kitört a pánik. Austin látta, ahogy a jéghegy elmegy a hajó mellett, majd egy letörő jégdarab majdnem fejbe vágta, de Edmond elrántotta onnan. Az embereknek fogalma sem volt arról, hogy mi történik. Anne pont ekkor ért oda és találta meg a többieket, de neki sem volt fogalma arról, hogy mi történik. Dorothyról is megfeledkezett, a nagy pánik közepette.
- Mi történt?
- Fogalmam sincs... - Válaszolt Edmond, miközben a korláthoz siettek. Látták, ahogy a hajó elsiklik a jéghegy mellett.
Az elkövetkezendő fél órában Austin és Edmond A hajócsavarnál ültek le, Anne eközben megkereste Davidet, hogy megtudja, mi volt ez az egész. Igen, jól értelmezed. Az utasoknak fogalmuk sem volt arról, hogy a talaj, amin állnak, süllyed.
- Megmentettél, ismét.
- Kérlek, bocsáss meg nekem! - Mondta könnyes szemekkel a fiú, ismét.
- Megígéred, hogy soha többet nem csinálsz ilyet?
- Soha többet!
- Meg kell értened Edmond. Azt hittem eldobtál magadtól. Hogy minden, amit együtt megéltünk, mind hiába való volt.
- Semmi nem volt hiába való. Rájöttem, hogy szeretlek. Hogy van valaki ezen a világon, aki megtanított szeretni.
- Menjünk, keressük meg Annet és tudjuk meg, hogy mi volt ez az egész.
Anne a nagy lépcsőnél a kupola alatt látta meg szerelmét, David-et.
- David. Mi volt ez az egész?!
- Hol van Austin?!
- Mi a baj? Miért vagy ilyen ideges?
- Anne, ne ess pánikba, de...
- De mi...?
- A Titanic süllyed, Anne.
- Micsoda?
- A jéghegy miatt felszakadhatott a hajó fala. Már öt kamra víz alatt van. Ez azt jelenti, hogy...
- Hogy?!
- Nincs időnk. Nincs több időnk. A hajó másfél órán belül víz alatt lesz, Anne! Ugye értesz engem?
- Nem! Meg fogunk halni?!
- Mindketten meghalunk, Anne! De...
- Milyen pozitív vagy.
- Anne! Anne Richardson és Laura Hodge is itt halhat meg a Titanicon. Itt az idő, hogy új életet kezdj. Új névvel. Keress egy mentőcsónakot és hazudd magad első osztályúnak. Menekülj!
- Nem hagyhatlak itt! Nem hagyhatom itt Austint!
- Itt kell hagynod minket. Austin másodosztályú. Nem jut majd neki hely. Először a nők és gyerekek szállhatnak csónakba, aztán az első osztályú férfiak, aztán a másodosztályú nők és gyerekek és így tovább. Mindössze 1000 hely van, Anne. Austin ma este ezzel a hajóval együtt fog odaveszni. Menekülj!
- Laura Hodge! Álljon meg! - Kiabálta hirtelen egy ingerült hang a háttérben. A csendőrtiszt volt az. Annet keresték. A lány futni kezdett, hogy megkeresse Austint és hogy elbújjon, amíg elül a veszély. Amint a csendőrtiszt értesül a hajóról, abbahagyják a keresést. Legalább is ezt remélte.
Austin ekkor már tudott a tragédiáról. Az anyját nem tudta hol van. Az apja nem hagyhatja el a hajót, ő pedig... a másodosztály férfi utasa. Sírva bámult az óceán felé a hajócsavarnál. Nem volt többé süvítő szél, sem pedig sikló felcsapó óceán. Csak egy hajó volt, a Titanic, aminek motorjai leálltak és 2200 utas, akik alatt süllyedt a hajó.
- Tudod, Edmond. Ugye?
- Tudom, Austin!
- Most mit csináljunk?
- Fogalmam sincs, de ne kezdj még búcsúzkodni. Túléljük! Hidd el! Gyere! Keressük meg Annet. - Mondta a fiú, majd felmentek a fedélzetre. A csónakokat már kezdték leereszteni, ők pedig odaszaladtak egyhez, hogy megtudják, van e hely.
- Nézze uram, kivételt tehetek magával. Első osztályú. Beszállhat a csónakba, de a barátja másodosztályú, neki várnia kell. Köztünk maradjon, uraim. Austin! Magának már nem fog hely jutni. Sajnálom. Edmond, maga beszállhat, de a barátja itt fog maradni, ha így tesz. - Edmond Austinra nézett, majd rövid gondolkodás után döntött.
- Édes istenem! - Mondta, majd Edmond beszállt a csónakba.
- Te meg... mégis mit csinálsz?
- Sajnálom, Austin! - Szólt vissza a fiú, majd a csónakot ereszteni kezdték, Austint pedig ott hagyta a süllyedő hajón, az ütközés utáni órában.
A Titanic rohamosan süllyedt, Austin pedig egyedül maradt a Titanicon. Ott állt még mindig, ahol a csónakot leeresztették, és könnyes szemekkel nézte, ahogy szerelme elhajózik a hajótól. Ott hagyta őt. Meghalni. Ott hagyta, hogy egyedül vesszen az óceán mélyére. Nem akarta elhinni, hogy a fiú képes volt erre.
- Austin! Te még mit csinálsz itt? Miért nem szálltál be a csónakba.
- Elment, Anne! Edmond elment!
- Hogy micsoda?!
- Itt hagyott engem, Anne! Itt hagyott! - Mondta a fiú, aki a barátnője karjaiba borult és zokogva sírni kezdett.
- Mindenható isten. - Mondta, majd eszébe jutott Dorothy. - Austin, az édesanyád az üvegfenekűnél van.
- Tessék?! De az már...
- Víz alatt van. Úristen! Futás! - Mondta Anne, majd lerohant Austinnal a megadott útvonalon. Útközben elmesélte, hogy meg akarta ölni őket és bevallotta, hogy lelökte, de nem gondolta, hogy ez fog történni. Ahogy leértek, rájöttek, hogy a hely, ahol Dorothy van, már víz alatt van. Austin ekkora már teljesen összetört. Tudta, hogy elvesztette az anyját és a szerelmét is. Vissza akartak menni, ám ekkor elképesztő dolog történt. Ahogy visszasétáltak az egyre meredekebb dőlésszögű hajón, robbanás történt. Valami felrobbant odalent és tűz keletkezett. Austin és Anne nem tudtak ott visszamenni, így körbe mentek, de mivel a hajó tűzben állt ezen a részen, lefelé kellett utat keresniük. A majdnem teljesen víz alatti részben.
- Austin, erre! - Kiabálta a fiúnak Anne, aki nem tudta, hogy mi fog történni, de Austin már beletörődött a sorsába, amit viszont nem akart engedni. Austin sírni kezdett és megállt. - Austin! Nem állhatunk meg! Nézz rám! Nem állhatunk meg! Nézd! Nem tudom, hogy mi fog most történni, de ha ki kell szállnunk, akkor tegyük ezt úgy, ahogy azt illik. Emelt fővel. Most pedig gyere, mert nem akarok meghalni. A csónakok már szinte biztos, hogy elmentek. Fel kell jutnunk! A
fedélzetre! - Mondta, majd eljutottak egy folyosóhoz, aminek végén lépcső van, ami felvezet.
- Anne, itt is tűz van! - Kiabálta a fiú, mire Anne javaslatára megmártóztak a jéghideg vízben, ami mögöttük jött egyre feljebb.
- Teljesen menjünk bele! - Mondta, majd teljesen megmártóztak a vízben. A tűz elé léptek.
- Készen állsz Anne?!
- Igen! És te? - Austin bólintott!
- Az álmokért! - Kiabálták, majd átugrottak a lángokon. Anne és Austin nevetni kezdtek, majd megölelték egymást és rohantak felfele. Nehéz volt, alig bírtak feltápászkodni. Fent kiléptek a fedélzetre.
Austin és Anne kiléptek a fedélzetre, akol a tömeg azonnal elkezdte a hajócsavar felé nyomni őket. Anne rosszul lett és összeesett, majd megkapaszkodott egy padban.
- Anne! - Kiabálta Austin, aki megijedt, mert nem látta barátnőjét, aki beszélni sem bírt a rosszulléttől. - Anne! Mondj valamit, kérlek! - Kiabált a fiú, aki tudta, egyedül maradt. Elindult a tömeggel a hajócsavar felé. Nagyon sokan voltak és nagyon kevés ember juthatott el annyira fel. Áttört a tömegen. Eljutott a lépcsőig. tudta, ha nem tör át a tömegen, akkor meghal.
- Akkor hát... az álmokért! - Mondta maga elé és áttört a tömegen.
Anne talált egy kötelet, ami a pad alá volt lökve. Megfogta és odakötötte magát vele a padhoz. David és Edward valószínűleg már halott volt és Austin odaért a végső korláthoz. Megfogta, de a hajó már olyan meredek volt, hogy pánikba esett. Eszébe jutott húga, Anastasia, akit ilyenkor mindig bezártak a lakosztályba. Austin elsírta magát a tudattól, hogy szeretett húgocskája már valószínűleg már víz alatt van.
Elérkeztünk a a süllyedés legtragikusabb részéhez. Austin a korlátban kapaszkodott, amikor a hajó megugrott alatta. Az emberek tudták, nem jó dolog következik. A hajó kettészakadásához érkeztünk. Anne a lökés hatására megcsúszott és elengedte a padot. A kötél megugrott és a nyaka köré fonódott, ő pedig fulladozni kezdett. A kötél felakasztotta őt, majd a hajó lekezdett ketté törni. Ahogy a deszkák megtörtek, elvágták a kötelet. Anne megfogta az egyik végét a kettétört deszkának, ami elvágta a kezét. Austin megkapaszkodott a korlátban, majd a hajó vége visszazuhant a vízbe. Anne belezuhant a törésbe, a hajó két része közé, majd beütötte a fejét és elájult. Austin hasra bukott, ahogy a hajó visszazuhant a vízre, majd felállt és átmászott a korláton. A hajó első felébe az örvény elkezdett vizet zúdítani, ami az eszméletlen Annet is magával rántotta, s így ő a hajó első felével együtt süllyedt el. Az orrész nem engedte el teljesen a hajót, így mikor az teljesen megtelt, a hátsó részt magával húzta a víz mélyére, s így az függőlegesen fejjel lefelé állt meg a víz tetején. Ezt a film tökéletesen bemutatta. A hajót megtöltötte a víz, s így az elindult a víz felé.
Austin a végsőkig a hajón maradt, s a hajócsavar már új értelmet nyert számára. Ott volt, ahol megismerte Edmondot. Edmond pedig látta, ahogy a hajó elindul a víz mélyére. Nem tudta, hogy Austin él e még, de örült, hogy ő igen.
Austin lába beszorult a korlát közé. A hajó már majdnem teljesen elsüllyedt.
- Segítség! A lábam! Valaki! - Austinnak szerencsére sikerült kirántania a lábát még pont azelőtt, hogy a Titanic végleg elmerült.
A fiút egy darabig vitte magával az örvény, majd elengedte magát a víz alatt. Látomása indult meg. Hirtelen ismét a Titanicon találta magát. Körülötte nem volt senki.
- Hahó! Van itt valaki? - Fogalma sem volt mi történt. Talán álom volt az egész? Elindult, majd egy hang megállította.
- Austin, várj!
- Anne? - Kérdezte megkönnyebbülten, amikor megfordult. - Borzasztó álmom volt...
- Neked álomnak tűnt?
- Hol vagyok most?
- Álmodsz, Austin. Ideje felébredned.
- Mi történt veled, Anne?
- Tudod... az életünk egy vonat. Vannak akik nem a végállomásig váltanak jegyet.
- Meghaltál?
- El kell engedned, Austin!
- De mihez kezdek majd nélküled? Nem maradt senkim! Nem fogom túlélni!
- Annyira értékes ember vagy. Ki fogod bírni. A legbölcsebb fiú vagy, akit egész életem során valaha megismertem.
- Kérlek, Anne! Nem tudom, mit tegyek!
- Nem maradhatsz itt sokáig! Kérlek menj. Mialatt mi beszélgetünk, a tested az életéért küzd. Add meg neki az esélyt. Hidd el, szép dolgok várnak még rád!
- Gondolod? - Anne odament a fiúhoz és megölelte őt. Olyan gyönyörű volt Anne. Olyan boldog. Talán ez vár ránk a halál után, de ahogy megölelték egymást, a fiú ismét a víz alatt találta magát. Kinyitotta a szemét és felkúszott a víz tetejéhez, majd kilökte magát a levegőre és lélegzett. Elveszettül volt az Atlanti-óceán kellős közepén. 1500 ember volt körülötte. Mind küzdöttek. Csakhogy Austin, már nem félt.
Austint végül a visszaforduló mentőcsónak mentette meg a kínhaláltól. Nem csak a Titanic süllyedt el aznap éjjel. Egy addig ismert korszak, egy addig élt élet zuhant az óceán mélyére. Nem tehettek semmit. Az utasok, akik a hajón utaztak, mind mást képzeltek el a jövőképükben. A furcsa azonban az, hogy az elkövetkezendő generációknak ez intő példa volt. Az ember nem kerekedhet felül a természet erőin.
Austin végül világhírű színész lett. Szülei halála után hatalmas összeget örökölt apja titkos számlájának köszönhetően. Beiratkozott egy iskolába, ahonnan színészként távozott. Kicsiben kezdte, ám a legmagasabb szintekig sikerült eljutnia. Az első Oscar Gálán 1929 Május 16-án megjutalmazták "A Szakadás" című filmjében alakított szerepéért, továbbá az év színésze díjat is megkapta. Harminc öt évesen még mindig a Titanicon történtek inspirálták és mindig egy dolgot hangsúlyozott a legjobban: Soha nem adhatjuk fel!
Edmond meglepő módon színész lett. Egész életében azon volt, hogy Austin közelében lehessen, ám ez sosem sikerült, s végül autójával együtt egy szakadékban találták meg tíz évvel a tragédia után. Meghalt.
Austin végül megtalálta a boldogságot egy másik férfi oldalán. Két évvel a tragédia után már boldog párkapcsolatban élt Peter-el, aki egész életében feltétel nélkül szerette. Örökbe fogadtak egy gyermeket, majd boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Elérkeztünk a a süllyedés legtragikusabb részéhez. Austin a korlátban kapaszkodott, amikor a hajó megugrott alatta. Az emberek tudták, nem jó dolog következik. A hajó kettészakadásához érkeztünk. Anne a lökés hatására megcsúszott és elengedte a padot. A kötél megugrott és a nyaka köré fonódott, ő pedig fulladozni kezdett. A kötél felakasztotta őt, majd a hajó lekezdett ketté törni. Ahogy a deszkák megtörtek, elvágták a kötelet. Anne megfogta az egyik végét a kettétört deszkának, ami elvágta a kezét. Austin megkapaszkodott a korlátban, majd a hajó vége visszazuhant a vízbe. Anne belezuhant a törésbe, a hajó két része közé, majd beütötte a fejét és elájult. Austin hasra bukott, ahogy a hajó visszazuhant a vízre, majd felállt és átmászott a korláton. A hajó első felébe az örvény elkezdett vizet zúdítani, ami az eszméletlen Annet is magával rántotta, s így ő a hajó első felével együtt süllyedt el. Az orrész nem engedte el teljesen a hajót, így mikor az teljesen megtelt, a hátsó részt magával húzta a víz mélyére, s így az függőlegesen fejjel lefelé állt meg a víz tetején. Ezt a film tökéletesen bemutatta. A hajót megtöltötte a víz, s így az elindult a víz felé.
Austin a végsőkig a hajón maradt, s a hajócsavar már új értelmet nyert számára. Ott volt, ahol megismerte Edmondot. Edmond pedig látta, ahogy a hajó elindul a víz mélyére. Nem tudta, hogy Austin él e még, de örült, hogy ő igen.
Austin lába beszorult a korlát közé. A hajó már majdnem teljesen elsüllyedt.
- Segítség! A lábam! Valaki! - Austinnak szerencsére sikerült kirántania a lábát még pont azelőtt, hogy a Titanic végleg elmerült.
A fiút egy darabig vitte magával az örvény, majd elengedte magát a víz alatt. Látomása indult meg. Hirtelen ismét a Titanicon találta magát. Körülötte nem volt senki.
- Hahó! Van itt valaki? - Fogalma sem volt mi történt. Talán álom volt az egész? Elindult, majd egy hang megállította.
- Austin, várj!
- Anne? - Kérdezte megkönnyebbülten, amikor megfordult. - Borzasztó álmom volt...
- Neked álomnak tűnt?
- Hol vagyok most?
- Álmodsz, Austin. Ideje felébredned.
- Mi történt veled, Anne?
- Tudod... az életünk egy vonat. Vannak akik nem a végállomásig váltanak jegyet.
- Meghaltál?
- El kell engedned, Austin!
- De mihez kezdek majd nélküled? Nem maradt senkim! Nem fogom túlélni!
- Annyira értékes ember vagy. Ki fogod bírni. A legbölcsebb fiú vagy, akit egész életem során valaha megismertem.
- Kérlek, Anne! Nem tudom, mit tegyek!
- Nem maradhatsz itt sokáig! Kérlek menj. Mialatt mi beszélgetünk, a tested az életéért küzd. Add meg neki az esélyt. Hidd el, szép dolgok várnak még rád!
- Gondolod? - Anne odament a fiúhoz és megölelte őt. Olyan gyönyörű volt Anne. Olyan boldog. Talán ez vár ránk a halál után, de ahogy megölelték egymást, a fiú ismét a víz alatt találta magát. Kinyitotta a szemét és felkúszott a víz tetejéhez, majd kilökte magát a levegőre és lélegzett. Elveszettül volt az Atlanti-óceán kellős közepén. 1500 ember volt körülötte. Mind küzdöttek. Csakhogy Austin, már nem félt.
Austint végül a visszaforduló mentőcsónak mentette meg a kínhaláltól. Nem csak a Titanic süllyedt el aznap éjjel. Egy addig ismert korszak, egy addig élt élet zuhant az óceán mélyére. Nem tehettek semmit. Az utasok, akik a hajón utaztak, mind mást képzeltek el a jövőképükben. A furcsa azonban az, hogy az elkövetkezendő generációknak ez intő példa volt. Az ember nem kerekedhet felül a természet erőin.
Austin végül világhírű színész lett. Szülei halála után hatalmas összeget örökölt apja titkos számlájának köszönhetően. Beiratkozott egy iskolába, ahonnan színészként távozott. Kicsiben kezdte, ám a legmagasabb szintekig sikerült eljutnia. Az első Oscar Gálán 1929 Május 16-án megjutalmazták "A Szakadás" című filmjében alakított szerepéért, továbbá az év színésze díjat is megkapta. Harminc öt évesen még mindig a Titanicon történtek inspirálták és mindig egy dolgot hangsúlyozott a legjobban: Soha nem adhatjuk fel!
Edmond meglepő módon színész lett. Egész életében azon volt, hogy Austin közelében lehessen, ám ez sosem sikerült, s végül autójával együtt egy szakadékban találták meg tíz évvel a tragédia után. Meghalt.
Austin végül megtalálta a boldogságot egy másik férfi oldalán. Két évvel a tragédia után már boldog párkapcsolatban élt Peter-el, aki egész életében feltétel nélkül szerette. Örökbe fogadtak egy gyermeket, majd boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Vége
Remélem élvezted a történetet és remélem sikerült átadnom egy nagyon fontos üzenetet. Őszintén remélem, hogy minden álmod valóra válik és hogy mindezt egy olyan emberrel élheted át, aki feltétel nélkül, mindig és mindenkor szeret téged. Köszönöm, hogy elolvastad a történetem. Soha ne add fel!
_________________________________________________________________________________
A Titanic - A Szakadás minden része elérhető immáron Wattpad-en is!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése