Bejegyzések

8.rész - Az Álmokért! (Befejező rész)

Kép
TITANIC - A SZAKADÁS 8.rész - Az Álmokért! (Befejező rész) Írta: Kiss Zoltán 2017   Az volt bizony... az álmok hajója. Az RMS TITANIC egy egyszerű óceánjáró volt, mely korának legnagyobbikaként már az építkezés kezdetével lenyűgözte az elég világot. A 2200 ember , köztük a legénység is úgy vélte, hogy élete utazására indul. Sajnos, a túlélők már nem az életük utazásaként emlékeznek a hajóra, mely ezen a végzetes éjszakán, Április 15-én 23.40 perckor jéghegynek ütközött, ami felhasította a hajó jobb első oldalát, s ezzel öt vízkamrát töltött meg, amivel már biztos volt... a Titanic el fog süllyedni. Attól a perctől, hogy Dorothy elindult a levél elolvasása után, már csak 120 perc volt a tragédiáig. TITANIC - A SZAKADÁS befejező rész Ezt a történetet neked szántam, és mindenkinek, akit már hagyott ott a szerelme azok után, hogy te mindent megtettél érte! Austin Navratil megpróbálta, én is megpróbáltam... - Zolikss   Dorothy megfogta a fegyverét ...

7.rész - A Vég Kezdete

Kép
TITANIC - A SZAKADÁS 7.rész - A Vég Kezdete Írta: Kiss Zoltán 2017 24 óra a jéghegynek ütközésig!   Sors. Így hívják. Mind ismerjük. Néhányan csak egyszerűen karmának nevezik, de a lényeg ugyanaz. A végzet sorsszerűsége. Sosem tudhatjuk mi lesz holnap, vagy holnapután, vagy azután, egy valami biztos. Élnünk kell! Valamiért itt vagyunk a Földön és a mi dolgunk az, hogy ezt kiderítsük. Bármi áron! Egy nap arra ébredünk majd, hogy nincs tovább és akkor egy dolog jár majd az eszünkben. Bár megtettem volna. Személy szerint az az én célom, hogy mikor eljön ez a pillanat, akkor azt mondhassam: Köszönöm!   A Titanic utasainak fogalma sem volt arról, hogy mi fog velük történni, az az 1500 ember, akik a hajón meghaltak, egyetlen dolgot tehettek, amikor eljött a végzet pillanata, menekülhettek. Nem volt puha meleg ágy, nem volt segítség. Csak egy vas óriás, amit az emberek alól magával vitt az óceán majdnem 4000 méter mélyre.   Austin, aznap este szembesült sz...

6.rész - Kíváncsiság

Kép
TITANIC - A SZAKADÁS 6.rész - Kíváncsiság Írta: Kiss Zoltán  2017   Még mindig a TITANIC tragikus útján járunk. Ez itt még mindig a negyedik nap és a nap első felében meglehetősen felgyűltek az érzelmek, Dorothy Navratil pedig meg is sérült. Mi vezetett idáig? A bizonytalanság? Az bizony. A nőnek szembe kellett néznie fia titkolózásával és ez nagyon feldühítette őt. Mindenki kihoz a sodrából, ha valamit sehogy sem sikerül kiderítenie, akármennyire is próbálkozik. Ott van az a bizonyos érzés, amit mind ismerünk. A kíváncsiság. Az emberiséget számtalanszor bajba sodorta már a kíváncsiság és mégsem tanultunk belőle soha. Hogy miért? Azért, mert ez az emberi létünk része. Néha sikerül kilábalnunk és továbblépnünk a veszteségeken és a sérelmeken, de sajnos van, hogy soha nem múlik el a fájdalom. - Hol vagyok? - Nyögte ki nehézkesen Dorothy. Az orvosi ébredt fel, ahol a hajó orvosa vizsgálta épp. Nyaka súlyosan megsérült és nem mozdulhatott meg. Nem örült a ...

5.rész - Kisebb katasztrófa

Kép
TITANIC - A SZAKADÁS 5.rész - Kisebb Katasztrófa Írta: Kiss Zoltán 2017   Elérkezett a negyedik nap. Még 48 óra a katasztrófáig. A Titanic ragyogó napra ébredt. Minden nagyon kellemesnek indult. Reggel egyetlen jelentés sem érkezett jéghegy felől, és az utasok is csodásan érezték magukat. A hajó maga volt a mennyország. Távol voltak mindentől. A problémáktól és a kötelezettségektől. Nem volt más körülöttük, csak az óceán. Ha csak belegondolunk, hogy milyen sokan éltek már át egy ehhez hasonló csodát, hogy egy óceánon úszhatnak át egy hajóval, az egész teljesen biztonságosnak tűnhet, de tudjuk, hogy ez nem mindig igaz. Emberek vagyunk, hibázunk. Hiszen ez is olyan gyönyörű napnak indult.  Voltak azonban olyanok is, akik nem várták meg a napfelkeltét és már korán reggel, hajnalban felébredtek. Anne és Austin egyre gondolt aznap éjjel. Gondolkozni szerettek volna. Mindketten egyedül szerettek volna lenni egy kicsit és tudták melyik hely erre a legalkalmasabb. ...

4.rész - Utórengés

Kép
TITANIC - A SZAKADÁS 4.rész - Utórengés Írta: Kiss Zoltán 2017   Április 12 -e van, A Titanic végzetes első útjának harmadik napja. Az óceán még mindig kristálytiszta, a hajó pedig gondtalanul siklik át rajta, hogy néhány nappal később beérhessen New York kikötőjébe, s élvezhesse a tapsvihart, melyet kap, amikor egy nappal hamarabb érkezik meg az előírtnál. Legalább is ez volt az álma Bruce Ismay -nek, aki arra ösztönözte a hajó kapitányát, hogy kapcsoljon maximális sebességre. Tudni illik, hogy ebben az időben jéghegyek miatt előírt riadó volt az óceánon, és minden hajónak a normál sebesség alatt kellett teljesítenie. Ebből kifolyólag máris elég nagy veszélynek tették ki a hajót azzal, hogy maximális sebességgel tervezték elérni a kitűzött célt. Ezen a napon ismét jéghegyre figyelmeztették az RMS Titanic nevet viselő óceánjárót, azonban mint tudjuk, ezen felszólításoknak nem tettek eleget.   Az előző éjjelen Austin Navratil és Edmond Brown kapcsolata új...

3.rész - Üvegfenekű terem

Kép
TITANIC - A SZAKADÁS 3.rész - Üvegfenekű terem Írta: Kiss Zoltán 2017   Még mindig a TITANIC első és egyben utolsó útjának második napján járunk. A hajó jelenleg épp Queenstone kikötőjében áll, Írország partjainál. Miután az óceánjáró felvette utolsó felszálló utasait, nekivághat az óceánnak, s élete utolsó négy napjának.   Austin Navratil sok kínos esetet élt már meg életében. Ennek többsége édesanyjának, Dorothy Navratilnak volt köszönhető, ám ma, teljesen más szituációval kellett szembesülnie. Anne Richardson, akivel épp ma ismerkedett meg, máris akcióba lendült, hogy összehozza új legjobb barátját a kiszemeltjével. Erről persze Austinnak más véleménye volt. Ahogy a lány sétált az idősebb fiúk felé, Austin megfogta kezét és megállította: - Anne, nem mehetsz most oda! - Miért nem? - Mondtam... este találkozok vele... nagyon kínos lenne. Még azt hinné zaklatom... - Akkor te ne gyere, majd megyek én és intézkedek! - Mondta természetes hangsúllyal a lány,...

2.rész - Queenstowni szelek

Kép
TITANIC - A SZAKADÁS 2.rész - Queenstowni szelek Írta: Kiss Zoltán 2017   Ahogy ott állt, Austin csak egyetlen dologra tudott gondolni. Magára és a jövőjére. Ez talán önzőn hangzik, de nem érdekelte, mert belefáradt, hogy állandóan mások véleményétől és gondjaitól tart. Eddig az Atlanti-óceán vize a békét és a megnyugvást jelentette a fiú számára, most azonban egy újabb értelmet adott neki, a remény boldogító érzését.    A vízben való merengése után aludni indult, hogy kipihenje eme hosszú napot, melyet pokolinak élt meg, ám mind tudjuk, hogy eljön az éjszaka, amikor visszasírja majd anyja kellemetlen szurkálódásait, ugyanis van olyan, aminek érintése fájdalmasabb, mint bármilyen kimondott bántó megjegyzés, ez pedig nem más, mint a hideg éjszakai óceán.   Aznap éjjel a fiú álmot látott. Hamarabb megérkezett lakosztályukba, mint szülei, így hamar le is feküdt, hogy elkerülje a vitát. A szoba és az ágyneműk 'új' illata után érkezett a sötétség. Szo...